John Moses Browning ikonikus alkotása, az M1911 pisztoly tavaly volt száz éves – ha a katonai rendszeresítést vesszük alapul. Erről lapunk is megemlékezett tavaly. Csakhogy a legyártott mennyiség jelentősebb részét a polgári célra gyártott klónok teszik ki. Polgári célra pedig csak 1912-ben került a pisztoly. Most egy 21. századi – méghozzá nem is USA-beli, hanem brazil – leszármazotton keresztül vizsgáljuk meg, hogy milyen műszaki és ergonómiai változások zajlottak le az ős-fegyverhez képest az elmúlt évszázadban. A fegyvert bemutató teljes cikket a 2013-as Kaliber ÉVKÖNYVBEN olvashatják majd!
(Köszönjük a tesztfegyvert a www.tactical.hu fegyverszaküzletnek!)
A Taurus néhány évvel ezelőtt, 2005-ben kezdett betörni a megfizethető árú, de sok extrával ellátott M1911-klónok az USA-ban oly gyümölcsöző piacára. Az alapmodell kékített acélból készült, ezt követte a tesztünkben is szereplő rozsdamentes acél változat 2007-ből.
Mivel az interneten a felhasználóktól olvastam jót és rosszat is, így kíváncsi voltam, hogy nekem, első kézből milyen benyomásaim lesznek erről az itthon nem túl gyakori fegyverről.
A Taurus PT1911-es modellje, melyet volt szerencsénk kipróbálni, szinte minden olyan fejlesztést magán visel (8-as tár, növelt, kétkezes biztosító, hódfarkas markolatbiztosító, teljes hosszúságú helyretoló vezetőrúd), melyet a utóbbi 100 év hozátett az ősrégi fegyverhez.
100 lövés a hatalmas szikrákat vető Barnaul lőszerrel (230 grain FMJ) teljesen hibamentesen röppent ki, csak egykezes megfogásnál volt érezhető, hogy a tok hátul kicsit vágja a kezet. Szórásképet tekintve a kategóriájában nem túl magas (290e HUF 2012 őszén) árat és az inkább szolgálati, mint pontlövő jelleget figyelembe véve kifejezetten jó.