Saiga-223, kelet és nyugat találkozása

Az orosz Izhmash Kalasnyikovjainak polgári, félautomata kiviteleit – sokféle kaliberben – Saiga-ként forgalmazzák a polgári piacokon. Ebben a videóban egy erősen amerikanizált verzióval ismerkedhetnek meg, mely nemcsak a .223 Rem. lőszert tüzeli, hanem alaposan fel van díszítve az ergonómiát fokozó imperialista hívságokkal is.

A szerkezetet illetően nem árulok el sok újdonságot, ha elárulom: semmi újdonság. Egy jól ismert AK-74 átkaliberezve a jenki munícióra, csak éppen a sorozatlövő funkció nélkül. Forgózárfejes, gázelvételes, gádugattyús konstrukció, acéllemez tokkal. Ami bevált, azon nem kell változtatni.

Kidolgozásra oroszos (a gyári tár mekkora húha), de a román Cugirhoz képest mégis svájcióra finomságú.

A legjobb az benne, hogy a .223 Rem. lőszerrel annyira elenyésző a hátrarúgása, hogy egykézzel is lehet vele ökörködni. Persze a kicsiny hátrarúgáshoz remekül hozzájárul a csőszájfék, a szereléksín és távcső plusz tömege, valamint a lökéstompító M4 válltámasz, ha mégis rendesen, vállból használjuk.

A gyári kis kapacitású tár helyett enyhén módosított magyar 30-lőszeres NGM/NGV tár kerül rá, mellyel megbízhatóan üzemelt. Az ergonómiai ugyan javult alaposan, de a tárkioldó és a biztosítókar még mindig kőkorszaki. A zárakasztó-próbálkozás pedig erősen a szánalmas kategória.

Mégis eddig ez volt a legélvezetesebben lőhető AK-variáns. Kivéve a Senicában használt alapmodellt. De azon volt mókakapcsoló!!!