Az 1960-as évek végén az AKM ill. AMD-65 bázisán kifejlesztett magyar puskagránátlövő gépkarabély félautomata sportfegyverre lebutított kivitelének kipróbálása. Mivel a puskagránátlövéskor fellépő hatalmas impulzust amortizátoros válltámasszal és mozgó előaggyal tették elviselhető mértékűvé, a kisebb hátrarúgás ellenére a fegyver megfogása teljesen instabil.
Lőeredményeink is eléggé pocsékak voltak a fegyverrel. Az irányzóvonal vállba támasztáskor nem elég, hogy mozog, de még az AMD-65-höz hasonlóan eléggé rövid is. A válltámasz jellegéből adódóan a pofadék is hiányzik a jobb uralhatósághoz.
De mivel Kalasnyikov az alap, így tökéletesen megbízható volt. Egyetlen szerkezeti különbség a tokfedelet tartó plusz retesz, de a részeleges szétszerelés majd a következő részben.
A videóban jól látható az oldalra kicsapó füst mennyisége is, mely lövészet közben zavaró. A gázelvételt elzáró csap pedig sajnos nem hibás, hanem ilyen – az egész fegyver kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk.
Napjainkra a bonyolultan használható, és potenciálisan balesetveszélyes puskagránátokat jórészt kiszorították a cső alatti 40 mm-es gránátvetők (lásd a videó végén szereplő Afganisztánban szolgáló magyar katonák Szlankó Bálint riportfilmjéből), illetve páncélozott célok ellen a különféle rakétaindítók (pl. AT-4, RPG).
Bővebben a Kaliber 2013. OKTÓBERI (186.) számában olvashatnak róla.
FOLYTATJUK!