Brixia M92 Army alumíniumtokos gázpisztoly

A képeket látván az olvasó legyinthet, hogy “nocsak megint egy újabb Beretta M92F alakú gázpisztoly”. Igaza is lehetne, de a Brixia M92 Army már ritkaságával is érdekes lehet, de emellett van egy igazán különleges tulajdonsága, ami kiemeli a tömegből. Ez a fegyver ugyanis alumíniumtokos, így messze könnyebb, mint versenytársai. Ráadásul tárkapacitása sem kicsi: 18 db 8 mm Knall töltény.

Bővebben a Kaliber 2013 ÉVKÖNYVben olvashatnak a típusról!

A mi történetünk valamikor az 1980-as évek második felében kezdődött, akkor kezdték el gyártani a Brixia Arms mod. 92 Army gázpisztolyt az olaszok. Németországba az ME kezdte el importálni, és ME AP92 név alatt is forgalmazták. Az első PTB jelzése 478 volt, ilyennel rendelkezik tesztfegyverünk is.

Az alumíniumtok dacára azért ne legyünk optimisták. A nagyon gagyi kinézetű, rücskös fekete festés alatt a szán esetében is csak spiátert találunk. Spiáter az egyébként DA/SA elsütőszerkezet is. A kakas is az, ott is van benne a megszokott kráter, amit az ütőszeg vert bele. Az ütőszeg nem repülő típusú, és a kakasnak sem találunk biztonsági állást. Tehát tűzkészen nem viselhető a méretes olasz, csak bebiztosítva. A biztosító kétkezes, mint az igazin, de persze nincs fesztelenítési funkciója – csupán szétkapcsolja az elsőtűszerkezetet és válla befordul az ütőszegvég elé.

Fontos jellegzetesség még az osztott szános megoldás, ami a szétszerelést is érdekessé teszi.

Lövés közben meglepően jól működött (olyan 25 lövést adtam le riasztóval). Azonban a szánakasztó nem mindig ugrott fel a tár kifogyásakor.

Gyakorlati – önvédelem – célra túl nagy, és nem is hordható tűzkészen, nomeg öntöltő is. Persze, ha valakinek csak egy ilyenje van, és anyagilag nem engedhet magának újat, akkor tárazza bátran gázra. De aki teheti, tegye inkább vitrinbe!