Folytatjuk a “kóser kalasnyikovval” való ismerkedést, méghozzá főként a belsőségekkel. Láthatjuk, hogy az alapvetően kalasnyikovos felépítésbe hol és miért nyúltak bele. A belenyúlás során pedig messzemenőkig figyelembe vették annak a hadszíntérnek – forró sivatag – a viszonyait, ahol használni tervezték. Ezért tűnt el a gázhengerről a fa burkolat, és ezért olyan szellős a műanyag előágy, hogy a fegyver tudjon hűlni. A tokfedél is sokkal merevebb lett, így kerülhetett arra és sokkal hátrébb a nézőke, duplázva az irányzóvonalat, és opcionálisan tríciumos feltétekkel éjszakai harcra is alkalmassá vált.
Természetesen az alap long-stroke gázdugattyús-forgózárfejes reteszelés és a kakasos elsütőszerkezet teljesen kalasnyikovi örökség Balasnyikov úr fegyverén. Csak az egész valahogy finomabb, igényesebb, és persze sokkal kényelmesebb, lásd pisztolymarkolat például.
Összességében ilyennek kellett volna lenni az AK-74-nek, ha nem csak egy kaliberváltásra szorítkoztak volna a szovjetek a Galil születésével kb. egy időben.
BŐVEBBEN A GALILRÓL A 2021. JANUÁRI KALIBER MAGAZINBAN OLVASHATNAK!
