A Benelli ezen relatíve friss modelljéről a hamarosan megjelenő Kaliber 2011. júliusi számában olvashatnak majd részletesebben. A legfontosabb, hogy az új hibrid műanyag-acéltokos, moduláris öntöltő modellel a Benelli szakított a korábbi konstrukcióival, ugyanakkor azokat is gyártásban hagyta. Az új Vinci modell tehát némileg egy jövőbe mutató kísérletnek is felfogható.
Ami a legtöbb korábbi Benellivel azonos az az inerciális reteszelés és a csőtáras adogatás. Az inerciális reteszelést a videóban és a Kaliber cikkben részletesen elmagyarázzuk.
A Vinci igazi újdonsága, hogy olyan, mint egy LEGO-játék (Mizu-mizu?), tehát moduláris felépítésű, a tusa, a műanyag lower/csőtár/elsütőszerkezet és a tok-cső, benne a zár/helyretolószerkezetegységgel a fő elemek, melyek elméletileg variálhatóak.
Egyelőre azonban csak a csőtárak hossza, a pisztolymarkolatos tusa, és a terepszínű verziók az opciók a gyárból, pedig szerintem ebben az elrendezesésben több fantázia van.
Azt meg kell hagyni, hogy gyakorlottság nélkül ez a szét- és összeszerelés nem ment annyira zökkenőmentesen, de az a videóban látható bénázásokból is kiderül.
A furcsa szögben álló pisztolymarkolat-sátorvas a lövészet során kifejezetten kényelmesnek bizonyult, nagyon kicsi volt a hátrarúgásérzet (Fiocchi sportlőszerrel). Látható, hogy mennyire kicsit mozdul fel gyors tüzelés közben is a cső. 100 lövést adtunk le akadálymentesen egyébként. A gumi tusatalp és a Comfortech hátrarúgáselnyelő rendszernek köszönhetően semmilyen nyom nem maradt a vállunkon.
A Benelli Vinci ára kissé meghaladja a félmillió forintot, tehát nagyjából annyi, mint a klasszikusabb öntöltő Benellik esetében.
(Köszönjük a tesztfegyvert a www.gunmaster.hu fegyverboltnak.)