Humán Teszt – KapszULAcin (PV-CS) + Bogotai meeting

Vendégvideónkban Fortitu és a www.9mm.hu fórum közössége ismét közös
lövészetet tartott, ezúttal is Bogotában.
A szót átadjuk neki. Elsősorban gumis eszközöket próbáltunk ki, azokkal
gyakoroltunk, de a programba belefért némi airsoftozás, sőt a kapszulacin
papírlapos és humán tesztje is. A Humán Teszt hőse Tomato977 fórumozó volt,
és 120 mg kapszaicinre töltött kapszulákat, majd emögé töltött 80 mg CS
gázpatront is kapott az arcába.
A HUMÁN TESZT kb. a videó közepetáján kezdődik!

A tartalom nem elérhető!
Engedélyezd a sütiket, hogy felold a tiltást.

Az ördögszekér ismét bevetésen

Az ördögszekér egy kerekeken guruló lőlap, amit a segítő váratlanul
nekifutva húz a lövész irányába, akinek minél gyorsabban kell minél több
találatot bevinnie. A gyakorlat mindig rejtett viselésből indult (kivéve a
kifejezetten otthonvédelmi eszközök esetében – Onesta például), a
hétköznapokon is hordott tokból és hordmódból. Az eredmények igen vegyesek
voltak, de rengeteg tanulságot le tudtunk vonni.
Az igazán gyakorlott lövészek már 3 méterről be tudtak vinni a fent leírt
körülmények között egy találatot, de 7 méterről a két ördögszekérre leadott
dupla (tehát összesen 4 lövés) sem volt lehetetlen. Az átlagos gyakorlattal
rendelkező lövészek 7 méteres távról akár a gyengébb oldalon viselt backup
fegyverrel is le tudtak adni legalább egy lövést.
Persze nem a fent leírt eredmények voltak a kizárólagosan jellemzőek. Volt
tokkal együtt rántás, fegyver után kapálózás, rossz ráfogás, kitérés
elmulasztása (az ördögszekér nem áll meg magától, de a támadó sem állna…).
Egy Guardian Angel pepperkilövő eszközt is kipróbáltunk 3 méterről, kézben
tartva. A mozgó célpontot ért első lövés a lőlap “haját” kócolta össze, a
második pedig éppen csak súrolta a szélét. A tapasztalatok szerint az
eszközben lévő hatóanyag igen erős, de nagyon kevéssé terít – mozgó, vagy
kis célt (kutya pofájára például fokozottan igaz) eltalálni nagyon nehéz
vele, főleg az irányzék és a markolat hiánya miatt.
A tanulságot mindenki levonhatta: a hordani kívánt fegyverrel hetente rá
kell szánni pár percet a szintentartó gyakorlásra, a hordani kívánt tokból,
normál hordmódból – tehát nem nyílt viselésből. A másik fontos tanulság,
hogy nem elég csak a rántást gyakorolni, a kitérést is be kell égetni.
Jó ötlet pufferpatronokat gyártani, hogy magát a sütést is gyakorolni
tudjuk. Erre azért van szükség, hogy megóvjuk a fegyvert az üres
csettegtetésből származó meghibásodásoktól (ütőszegtörés, szélsőséges
esetben ütőszegház kiszakadása, stb.). Elkészítése otthon is pár perc alatt
megoldható: Egy ellőtt töltény csappantyúját üssük ki, majd bőrlyukaszóval
üssünk ki gumilapból egy darabot. Az így kapott kis gumikorongot ragasszuk
be a csappantyú helyére, végül egy éles szikével vágjuk síkba a
hüvelytalppal.

Kísérletek inert töltetű kapszulacinnel

Ezeknél a kísérleteknél kapszaicin helyett hintőporral töltöttük meg a
kapszulákat. Fojtásnak öntapadós papírt használtunk a kapszula köré
tekerve. Olcsó és könnyen elég, valamint ha több rétegben használjuk, akár
nagyobb átmérőjű furatba is betölthetjük ugyanazt a kapszulát. A tapasz
megfelelő hosszát úgy kell beállítani, hogy adott fegyverben jól szoruljon
a töltet, de azért betölthető maradjon. Az RG59-esnél a kapszula két végét
be kell nyomni, hogy beférjen a rövidke dobba a töltények elé. Ennél a
fegyvernél különösen fontos a megfelelő tapaszolás, mert nincs hely a
kapszulát mélyebbre nyomni, egy kimozdulás pedig akadályt okozhat.
RG59-esnél és a HW37-nél a tapasztalat azt mutatta, hogy fél méternél
nagyobb távolságról már nem okoz a papírlapon sérülést a lövés. 6mm-es
menetvédőt használva ez a távolság jelentősen csökkenthető volt, tehát
feltétlenül ajánlott ennek használata. Ezeknél a lövéseknél Lapua riasztót
használtunk.
RG69-es esetében ezzel szemben azt tapasztaltuk, hogy a papírlapot már egy
méterről is lyukasztja itt-ott, ennek azonban egyértelmű magyarázata, hogy abban
KES-MFS riasztópatront használtak, amely kizárólag gumilövedékezésre való.
Gumilövedék nélkül a lőpor nem ég el!

Humán teszt

A tesztalany szerepét ezúttal Tomato977 vállalta, aki ezennel örök helyet
szerzett a Hősök Csarnokában, a többi önkéntes mellett. A felállás a
Totonál már megszokott 3 méterről kézben tartott késsel, illetve fegyverrel
indulás volt. A teszthez menetvédővel szerelt HW88-ast használtunk, a
kapszulákba egyenként 120mg kapszaicint töltöttünk. A kés szerepét ezúttal
egy répa töltötte be.
Az első próbálkozásnál Tomato kapucnit, “füldugót” és védőszemüveget viselt
a saját szemüvege fölött. Három lövés dördült, de ő megállíthatatlanul
robogott előre. A későbbi hatás is kimerült némi torokkaparásban,
ezzel szemben a nézők közül mindenkinél erős köhögőrohamot váltott ki az
anyag.
Tomato szemét valószínűleg a dupla szemüveg védte meg, a köhögés és
az égető érzés pedig valószínűleg az egyéni érzékenység miatt nem
jelentkezett számottevően. A hatóanyaggal nem valószínű, hogy probléma lenne,
mivel mindenki más rendesen megérezte a hatását…

A második próbálkozásnál a kapszulacin mögé CS töltényt táraztunk, Tomato
pedig levette a nagy védőszemüveget, a teszt során csak a saját normál
szemüvege volt rajta – a felállás egyébként ugyanaz maradt. A hatás ekkor
azonnali volt két lövés után! Bár Tomato még vakon is próbált tovább jönni
és szúrni, de mivel a védekező kitért, nem tudta őt elérni. Érdekes, hogy
köhögés ezúttal sem volt tapasztalható, de minden más igen: vakság,
dezorientáció, fájdalom, stb. Elmondása szerint csak a videóból tudja, hogy
beszéltek hozzá közvetlenül a lövések után, ott, akkor nem is érzékelte ezt
igazán. A felhőből is úgy kellett kivezetni, egyedül nem volt képes
elhagyni az elgázosított területet.
A vízzel történő mosás és a nedves törölközővel történő mentesítés hatására
kb. 10 percen belül visszanyerte a látását, bár a csípő érzés elmúlásához
ennél jóval több idő kellett. A kapszula anyaga nem okozott semmiféle
sérülést; bár elég közelről is kapott lövéseket, nem is érezte
anyagmaradványok becsapódását az arcán.

Fortitu

Vélemény, hozzászólás?