Van, aki locsolóversek magolásával és kölni vásárlással készül a húsvétra, mások tojásfestéssel. És persze akad olyan is, aki erős izomlázának elmulasztásával próbál az ünnepre hangolódni. Ez utóbbi – egyébként igen szűk – csoportba tartoznak azok a versenyzők is, akik indultak a Magyar Biztonsági Testőr Akadémia Esztergom-kertvárosi kiképzőközpontjának avatásán.
Na, persze nem maga az avatás okozta az izomlázat, az izomláz nem csak úgy képződik, az izomlázat valami okozza, ez a valami pedig nem más, mint Csomán János. Azért valami, mert többen állítják, hogy nem lehet ember, sokkal inkább kiborg.
Maga a kiképzőközpont egyébként kimagaslóan felszerelt objektum, speciális vezetési technikák elsajátítására alkalmas gyakorlópályától kezdve az edzőtermen keresztül a lőtérig szinte minden megtalálható benne. Mivel a központot egyaránt ajánlják rendőri és katonai egységek, valamint a civil szféra kiképzési feladataihoz is, az épületen belül ennek megfelelően bankfióknak, kocsmának és tanteremnek berendezett pályákat alakítottak ki, ahol szinte mindenféle élethelyzet gyakorolható, amellyel egy rendőri egység vagy esetleg egy pénzszállító biztonsági őr találkozhat.
Ezen adottságok tesztelésére a központ vezetője, Keresztesi Zsolt tehát egybekötötte a megnyitó ünnepséget egy versennyel is, amelynek levezénylésével és tervezésével a Kaliberből már jól ismert Csomán János lőkiképzőt bízta meg. Mivel az éles lövészet engedélyezése még folyamatban van, kizárólag légpuska, airsoft és paintball fegyverek használata mellett kellett megoldani az eseményt, de ez nemhogy gátat szabott volna a lehetőségeknek, sokkal inkább szputnyik módjára elszállt Csomán agya, és eddig soha nem látott feladatokat csempészett a háromfős csapatokra méretezett versenybe. A Kaliber Team a már megszokott felállásban indult a versenyen, Borka László, Peák Gergely és jómagam képviseltük a szerkesztőséget.
1. pálya – Autós rajtaütés
Ennél a feladatnál egy jobbkormányos Suzukiba kellett a csapatnak belepréselődnie, így tehát balra két, jobbra egy fegyveres jutott. A járművet egy negyedik személy vezette, így a versenyzőknek csak a lövésekre kellett koncentrálniuk. A sípszó elhangzása után az autó egyenletes tempóval elindult a büfékkel és parkoló autókkal berendezett utcácskán, ahol a lövészeknek a felbukkanó lőlapokra kellett egy-egy lövést leadniuk. Természetesen nem lehetett csak úgy holmi „periférikus sportlövőként” mindenkit levarrni, figyelni kellett azt is, hogy csak fegyveresekre és túszejtőkre lőjünk, ettől függetlenül Fattyu kollégának sikerült mégis kilukasztani egy vétlent, de azzal érveltünk, hogy a 6mmBB nem halálos.
2. pálya – Autószerelők előnyben
A második pálya öltözködéssel kezdődött, egészen konkrétan 4A-s lövedékálló mellényt kellett magunkra ölteni traumalapokkal együtt. Ez a kommandós versenyek után már nem lepett meg minket, az viszont annál inkább, hogy egy IFA alatt kellett átkúszni benne. Amikor átértünk a tehergépjármű túloldalára, előrerohantunk a kihelyezett fegyverekig, mintegy 15 métert. Itt hét cél és két légpuska várt minket. Igen, három versenyzőre. Ebből következett, hogy a háromból csak ketten lőhettünk, ráadásul azt sem egyszerre, a harmadik csak ácsorgott. Az első két lövés leadása után nem újratöltés következett, hanem vissza kellett futni a kiindulópontba, természetesen ezt is az IFA alatt kúszással megspékelve, majd ott felállni, és újra vissza a puskákhoz. A hét cél leküzdése négy teljes kört jelentett, ami akárhogy is számolom nyolc kúszással járt. Ezen a ponton jelezném, hogy aki még nem próbált futkározás után, lógó nyelvvel, egy golyóálló mellény súlyával a testén lihegve feltápászkodni a földről, az nem tudja, mekkora öröm utána árnyékban ücsörögve másokat nézni ugyanezen feladat végrehajtása közben.
3. pálya – Betolás vagy kitolás?
Igen, itt is egy autó volt a főszereplő, amit hozzávetőlegesen 50 méternyit kellett előre tolnunk, majd utána vissza a kiinduló pozícióba. Ebben nem volt semmi érdekes, senkit nem kellett lelőni közben.
4. pálya – Szuszpenzorral a gatyában
Ezt a feladatot egy kisebb eligazítás előzte meg. Itt Csomán megosztotta velünk, hogy paintball puskákkal kell felvennünk a harcot ismeretlen terepen. Ugyanakkor felhívta a figyelmünket arra is, hogy a pályán található segítők szintén rendelkeznek fegyverekkel, de azok némiképp fel vannak turbózva, így ha nem lőjük le őket időben, fájdalmas élményben lesz részünk, annál is inkább, mert ennél a feladatnál a pólón kívül nem takarhatta más a felsőtestünket. A végrehajtási idő két perc, aki ezalatt nem végez, az nem folytathatja a pályát. Ezt követően 10 perces pályaépítés következett, ami alatt egyesek azt kezdték rebesgetni, hogy az ellenfeleink mélyhűtőben tartott paintball lövedékekkel lőnek ránk, ekkor mindenki begyűrt valamint a nadrágjába szuszpenzor gyanánt. Amikor kinyílt a vasajtó előttünk, a szívünk hevesebben vert a megszokottnál, hiszen eddig sosem lőttünk emberre. Miután a fegyvereket magunkhoz vettük, felsorakoztunk a pályát rejtő ponyva előtt, és feszülten vártuk a sípszót.
A jelzést követően elkezdtük a pálya átvizsgálását. Balkéz felől egy büfének látszó objektum ajtaja nyitva tátongott, ezért az elöl haladó szépen elkezdte volna szeletelve átvizsgálni a helyiséget, amikor kilépett az ajtón egy bukósisakos ember, fegyverrel a kezében. Túl sok ideje nem volt, a tiszta célképpel rendelkezők jól megküldték narancssárga (nem politikai hirdetés!) festékkapszulával a fejét és a mellkasát. Ezt követően ketten biztosítottuk az ajtót, egy ember átvizsgálta a szobát, ahonnan a támadó kilépett, a benti kolléga pedig leküzdötte a bent található ellenséges lőlapokat. A következő bonyodalom egy kisteherautónál kezdődött, amely az útra merőlegesen parkolt, a csomagtere nyitva. Mivel Fattyu haladt az élen, az övé volt a megtisztelő feladat, hogy a sarokban meghúzódó alakra tüzet nyisson. A dolog egyetlen szépséghibája csak annyi, hogy az embernél nem volt fegyver, csak a csomagtér padlóján, a vétlentől karnyújtásnyira hevert egy Glock. Be kell valljam, ha én vizsgálom át a járművet, én is lövök. Ezen a pályán még egy aljasság rejtőzött, egy túszos lőlap, ahol a túszejtő rendőrigazolványt tartott a kezében, ezzel jelezve, hogy ő is rendőr, csak épp beépült. Sajnos nem jelezte eléggé.
A pálya végeztével megállapítottuk, hogy a két élő (halott) célnál sima üres airsoft fegyverek voltak, így az ismertetésen beígért ellentámadás a pszichológiai hadviselés részeként csak arra szolgált, hogy a túlzottan magabiztos csapatokat lelassítsa. Ez olyannyira bevált, hogy akadt team, amely addig szöszölt, amíg lejárt a két percük, így a fennmaradt célokért súlyos büntetőidőt kaptak.
5. pálya – Gránátdobás
A csapat egy lépcsősor tetejéről indult, egy láda mellől. A ládában kilenc gránát hevert, ezek közül mindenki megragadott egyet, majd a sípszó elhangzása után elkezdődött a rohanás. Először lefutottunk a lépcsőn, majd egy nagyjából 30 méteres sprint után hevederekkel összekötözött gumisorhoz érkeztünk, ami így hosszában egy hengert képezett. Mivel az én kerületem a legnagyobb a csapatban (dagadt vagyok), taktikusan előreengedtem a Kaliber Team másik két tagját. Amikor átértek a csövön, én is nekivágtam a küldetésnek. Egészen pontosan a gumik feléig jutottam el, ekkor éreztem, amit szerettem volna elkerülni; kecses alakom kitöltötte az autógumik belsejét, és előállt a „Micimackó-effektus”. Szerencsére nem erőltettem a dolgot túlzottan, így visszamászni még viszonylag kényelmesen tudtam. Ezt követően kívülről jól látszott, hogy a középen található autógumi néhány számmal kisebb, mint a cső elején és végén találhatók, persze ez az ötlet is Csomán nevéhez köthető. Miután megkerültem a gumikat, újabb 30 méternyi futás következett, ezalatt a segítőkész versenytársak bekiabálásait hallgattam, akik felajánlották, hogy bekennek vajjal, hevítsem a gumikat, stb. Ezt követően egy PSZH alatt gurultam át (ide nem szorultam be) majd a kocsi túloldalán feltápászkodva újabb 60 méternyi sprint következett visszafelé. A kijelölt pálya végére érve meg kellett kísérelnünk egy durván 20 méterre parkoló autó csomagtartójába hajítani a gránátot, majd ugyanazon útvonalon, amin érkeztünk, indulhattunk is visszafele a maradék gránátokért, persze csak egyesével. Az óra akkor állt meg, amikor az utolsó csapattag (ki más, mint én) is megérintette a gránátos ládát a lépcső tetején. Sípoló tüdővel hevertünk el a füvön.
6. pálya – Erőnlét
A Kaliber Team tagjai a többi csapattal ellentétben nem hivatásszerűen foglalkoznak olyan feladatokkal, amelyekkel találkozhattunk a versenyen. Szakmánkat tekintve ketten is informatikusok vagyunk, így sokmindenünk van, de erőnlétünk az nincs. Mivel versenyen kívül indultunk, kollektíve úgy döntöttünk, hogy ezt a feladatot kihagynánk, hiszen a fekvőtámaszból, tolóckodásból és húzódzkodásból álló feladatsor koránt sem ránk lett méretezve. Az „egyenlő pályák, egyenlő esélyek” jegyében persze valamivel le kellett terhelnünk magunkat, ezért a felszabadult időt a hidegtálak minőségellenőrzésével és tüdőkapacitásunk dohánytermékek általi rongálásával töltöttük.
7. pálya – a lazsáló, a Pókember és az alkoholista
Nagyjából a pálya ismertetésének a közepénél már elnyomta a beszélőt az anyázás és a Csomán családtagjainak hogyléte iránti érdeklődés. A csapatok kijelöltek maguk közül egy tagot, akiről később kiderült, hogy pusztán csak a segítő szerepkör jut neki. A másik két harcos dolga egy pöttyet már nehezebb volt. A két feladat eleje eltért ugyan, de a második részében ugyanazon az akadálypályán kellett végigmennie mindkét versenyzőnek. A sípszót mindhárman egy autóban ülve vártuk, a jelzés után az „alkoholista” megragadott két vízzel telt marmonkannát (lefoglalt tablettás cuvée), és elindult vele az akadálypályán. Első körben néhány két sorba lehelyezett autógumiba kellett lépdelnie futás közben, ami Fattyu 48-as lábaival számolva igencsak kihívás, majd gátfutó kapuk alatt kellett átbújnia. Ezután már csak egy kis szlalomozás maradt, és már le is tehette a kannákat, mielőtt nekivágott a pálya közösen végrehajtott részének.
Ezalatt én bakot tartottam Borkának, a csapat Pókemberének, hogy az felmászhasson a durván 6 méter magas betonfalra. Ott hevederekkel rögzítette magát, és egy vasrúdon oldalazott az első létráig. A létránál átkötötte a hevedereket egy másik biztosítókötélre, és felmászott a fal tetejére. A túloldalon egy vízszintesen kifeszített kötélháló várta a versenyzőt, ezen mászott át a következő falra. A második és harmadik fal közé egy drótkötélpálya volt kifeszítve, itt a felső pályára rögzítette magát a versenyző, és az alsó dróton állva átoldalazott a túloldalra, majd a harmadik fal megmászása után már csak le kellett csúsznia egy lapos szögben kifeszített drótkötélen.
Ezen a ponton fonódott össze a marmonkannát cipelő és a falakon mászkáló ember útja. Egy libikóka-szerű billegő pallón átrohanva elérkeztünk egy felnőtt mászókához, ami oldalról két kisház profiljára hasonlított. Az elsőnek a tetején mászott végig mindkét versenyző, a másodikon függeszkedve kellett végighaladni. Ha valaki bárhonnan leesett, ezt a feladatcsoportot kezdhette az elejéről. A mászóka végéhez érve az indulók megragadtak egy hatástalanított AK-t, majd azzal kúsztak hason a homokban a kifeszített drótkötelek alatt. A kúszást egy újabb rámpa követte, ami előre-hátra mozgott, miközben végigfutott rajta az ember. A rámpa után már csak egy kétméteres falon kellett átmászni, és Tarzanként átugrani egy mászókötélre, majd onnan még kettőre, természetesen a talaj érintése nélkül. A feladat akkor ért véget, amikor mindhárom versenyző ismét beült a kocsiba.
Jó volt látni, hogy a csapatok a versenyhelyzet ellenére bíztatták egymást, az utolsó feladatnál pedig mindenkit megtapsoltak, aki végigszenvedte magát az akadályokon. Összesítésben a Kaliber Team az elbliccelt erőnléti pálya ellenére is hetediknek futott be, a lövészeti feladatoknál pedig dobogós helyen végeztünk. Számunkra ez volt a lényeg, hiszen feltehetően sosem kell majd két installálás és weboldalkészítés közt falakon mászkálnunk vagy gránátokat dobálnunk. A bázis viszont tökéletesen szerepelt, bebizonyosodott, hogy Csomán Jánossal kombinálva majdhogynem bármilyen egység kiképzésére és megizzasztására tökéletesen alkalmas.
Kapcsolódó videó: http://fegyvervideo.hu/articles.php?article_id=874