Mini-UZI – a héber sláger
Az eredeti UZI géppisztoly az 1940-es évek vége, az 1950-esek eleje fele jelent meg, részt vett az izraeli-arab háborúkban, és a különféle speciális alakulatok is sikeresen alkalmazták akcióik során. A típust számos ország vette meg, gyártotta másolatait licenc alapján, vagy illegálisan.
Uziel Gal, a tervező vélhetően a csehszlovák (a Függetlenségi háború idején az egyik legkomolyabb fegyverszállítója volt Izraelnek) Samopal Vz. 23/24/25/26 géppisztolyt vette alapul tervezéskor, de sokat fejlesztett azon.
A videóban a Magyar Rendőrség egyes speciális alakulatainál még rendszerben levő Mini-UZI továbbfejlesztett változat látható. Ez már egy kompaktabb kivitel az ősi UZI-hoz képest, ráadásul nem “open bolt”, hanem “closed bolt” rendszerű, tehát csukott zárpozícióból tüzel.
A tűzgyorsaság ennek ellenére igen magas, kb. 900-1000 lövés/perc. Emiatt a kompenzátoros cső ellenére nem éppen könnyen uralható. A hazai rendőri erők is jellemzően inkább öntöltő karabélyként, egyeslövés üzemmódban alkalmazzák, ha szükséges.
A géppisztoly 9 mm Parabellum kaliberű, kétsoros tárjaiba 20, 25 vagy 32 lőszer fér.
A “továbbfejlesztett” változat persze úgy értendő, hogy a Mini-UZI is immár 30 évesnél régebbi konstrukció, napjainkban nem tekinthető már korszerűnek, főleg ergonómiai szempontokból. Viszont egyszerű felépítésű, olcsón gyártható, megbízható fegyver, így vélhetően évtizedekig fogunk még vele találkozni nemcsak akciófilmekben, hanem különféle rendvédelmi szervek, és az ellenfeleik, drogkartellek, maffiák és terroristák kezében is.
Az UZI-t Izraelben már csak másodvonalbeli, nem harcoló egységeknek adják ki, illetve rendőri célra használják, nagy mennyiséget pedig tartalékban tartanak.
Magyarországon jórészt felváltotta a HK MP5, de a világtrend szerint a rövid csövű kompakt gépkarabélyok (G36C, M4, Tavor) sok helyen kezdik kiszorítani a kis effektív lőtávolságú, lövedékálló mellény ellen alkalmatlan pisztolykaliberű sorozatlövőket.
