Minden Kínában készül, ami mégsem, az hamisítvány! A Norinco M4 replikája jó példa arra, hogy létező szocializmus legkapitalistább bástyájában az imperializmus fészkében született fegyvert is gátlás nélkül klónozzák, ha pénzt szagolnak.
A Norinco M4-másolatról részletes cikket a 2010 TÉL Kaliber különszámban olvashatnak, amely már kapható az újságárusoknál.
A külsejét tekintve szinte megkülönböztethetetlen volt .223 Remington kaliberű tesztfegyverünk azoktól, amikkel a jenki katonák rohangásznak napjainkban minden iraki vagy afganisztáni felvételen.
Az egyetlen igazán elütő dolog az utólagosan felrakott bipod és a kétkezes biztosító volt. Egyébként ugyanaz a direkt gázelvételes, forgózárfejes, kétrészes (lower/upper) alutokos konstrukció, mint az amerikai eredeti.
A gyengébb minőségre igazából csak a feltünően reszelős elsütőszerkezet utalt. Egyebekben kellemesen ergonomikus, könnyen szétszerelhető a Norinco is, de ez ugye nem a gyártó, hanem az eredeti tervező érdeme, valahol Hartfordban.
A lövészet során tapasztalt akadályok egyértelmű oka a tár volt, de ez sajnos az eredetinél is így van legtöbbször – nomeg a sivatagos környezet, de az egy cseh pincelőtéren nem volt.
A Norinco M4-klónját sok országba, például Vietnamba is exportálják, ott rendszerbe is állították katonai célra. A történelem fintora.
Eugene Stoner ha még élne, büszke lehetne, hogy pont ott, ahol egykor alulmaradt Misa bácsi fegyverével szemben, a 21. században végül elismerték az ő alkotását is.