A Ruger GP100 azon három hírneves amerikai revolver egyike, melyet kifejezetten arra terveztek, hogy full töltetű .357 Magnum lőszerekkel szinte korlátlan mennyiségű lőgyakorlatot kiálljon. (A másik kettő az SW 586/686 és a Colt Python.)
A Ruger azonban a saját, jóval alacsonyabb árfekvésű piaci szegmensébe pozicionálta a GP100-at, ami azért számos ponton látható és érezhető, mint az a videóból is kiderül.
A GP100 6-lövetű, .38 Special/.357 Magnum kaliberű (bár ma már létezik 7-lövetű .327 Magnum is), DA/SA elsütőszerkezetű, oldalra kifordítható dobos, egyidejű hüvelyürítéses revolver.
A száraz technikai adatok azonban nem árulják el, hogy az egész fegyver legfontosabb jellemzője a brutális túlméretezettség, masszívitás. A dobrögzítés megoldása is ezt segíti.
Az alacsony árfekvés érdekében az acél alkatrészek többségükben precíziós öntéssel készültek, csakis az érintkező és látható felületeken némi utómunkálással. Ha például benézünk a tokba kinyitott dobnál, akkor konkrétan a legolcsóbb olasz gázpisztolyokéra emlékeztető rücskös-kráteres felület fogad, csak persze acélból.
A sütés is némileg reszel és nyúlik, de árfekvéséhez képest nem tragikus, hiszen léthatóan mi is általában eltaláltuk amit el akartunk.
Igénytelen még a gumimarkolat a lötyögősen illesztett fabetéttel, melynek ötlete állítólagegy veteránautó műszerfaláról szármaik, amiket Bill Ruger előszeretettel gyűjtött.
A GP100 sokféle csőhosszban készült: 2,5″, 3″, 4″, 6″, kékített és stainless acélból, fix és állítható irányzékkal. Mégis az általunk bemutatott 4″-es stainless, mikorméteres irányzékos verzió a legelterjedtebb.
Ez egyaránt alkalmas nyílt viselésű szolgálati fegyvernek – bár az 1980-as évekbeli megjelenésekor már nagymértékben elindult az USA-ban az áttérés a rendőri egységeknél öntöltő pisztolyokra, de lakásvédelmi és hobbifegyvernek is megfelelő. Tudom, “egy másik országban”…
Kis költségvetésű lövészegyesületeknek is javasolható, hiszen elpusztíthatatlan darab.