A szovjet Sztecskin APSz-9 pisztoly igazi unikum, hiszen klasszikus pisztolyformája/felépítése ellenére képes sorozatot is lőni. Nyugaton a HK VP70 és Beretta 93R juthat eszünkbe ezen a vonalon, de a volt szocialista térségben igazán egyedülálló holmi. Természetesen polgári célra a sorozatlövés funkció nélkülire alakított kivitelek tarthatóak a világ legtöbb pontján, így nálunk is. A pisztoly legfőbb gyengesége, hogy nem a nyugati 9 mm Luger, hanem a sokkal gyengébb 9×18 mm Makarov lőszert tüzeli.
A Sztecskin hatalmas pisztoly, teljesen acél, nagyon nagy a tömege, és a tárkapacitása sem kevesebb, mint 20 lőszer a kétsoros, kétoldali adogatású tárból.
A fegyver a szánba épített forgó biztosító-tűzváltó karral rendelkezik, mely ráadásul fesztelenítő funkcióval is bír, DA/SA rendszerű, tűzkészen viselhető, ami kevés géppisztolyról mondható el.
A válltámasz-pisztolytáska inkább érdekesség, mint praktikum, hiszen nehéz és lassú belőle a fegyverelővétel, és az irányzék túl közel kerül a szemhez.
A Sztecskin előnye még, hogy a szétszerelése Walther-rendszerű, a sátorvas lehúzása a kulcselem.
Mivel a fegyver nehéz, a lőszer pedig gyenge, könnyen uralható. A hosszú és nem mozgó cső miatt a mechnaikus pontossága is kiváló.
Igazi örömfegyver és legenda, hiszen hadifegyverként (PDW) az AKSz-74U már régen kiszorította, belügyi alakulatok és a törvény másik oldalán állók körében azért még előfordul.
Viszont Putyin meg Che után Hollywood is immár magáénak érzi.