Az Umarex által az 1980-as évek óta gyártott Browning névre felcímkézett GPDA gázpisztolycsalád legnagyobb példányszámban és leghosszabb ideig gyártott tagjával, a GPDA9 előző generációjával foglalkozik ez a kis bemutató és teszt. Természetesen kitérünk benne a fegyver fejlődéstörténetére, némi kitekintéssel az éles eredetijére. Az itt szereplő GPDA9-nek azóta született utódmodellje is, mely külsejében és műszaki tartalmában is eltérő, de a neve változatlan.
A videóban szereplő GPDA9 előnye, hogy acélkakasos, csőretöltve biztonságosan viselhető tűzkészen, működő fesztelenítője van – hátránya viszont számos, hiszen eléggé törékeny a szánja, tokja és az elsütőszerkezete is. Az elsütőszerkezet pedig a csőszerkezet roncsolásos kiszedése nélkül nem is javítható. Igaz, az újabb generációnál a hibák jelentős részét orvosolták, de ott már nem acél (csak acélbetétes) a kakas, a markolat pedig sokkal rosszabb fogású és megjelenésű lett, nem hasonlít már az éles eredetire annyira.
Tesztünk során volt pár csőretöltési hiba, és a szánakasztó nem működése is inkább a relatíve kis töltetű riasztópatron számlájára írható. A revolverezéskori elcsettenések viszont sajnos a V-aalakú laprugó által nem elég erősen mozgatott kakas számlájára írhatóak.
Legfontosabb problémája azonban, hogy a török gyártók a német eredeti árának (kb. 50 ezer forintos alapár, a csúcsmodell sokkal drágább) feléért kínálják (Ekol/Voltran Aras Magnum/Compact, Keserű Red Agent) ugyanezt a fegyvert, csak sokkal nagyobb, 9 db helyett 15 töltényes tárkapacitással.
A gyártó oldala:
www.umarex.de