Mert géppisztolyozni remek dolog, és mindenki állandóan vigyorog közben. Lehet, hogy ez lenne a világbéke titka? Mindenkinek adni géppisztolyt, és hagyni játszani? Azt hiszem, a Béke-Nobel-díjam átvétele előtt azért még közreadjuk ezt a videót. Természetesen mivel a hazai jogalkotás nem támogatja az efféle élvezeteket, így ezen technikatörténeti szempontból is fontos géppisztollyal szülőhazája déli részén, Szlovákiában sikerült berregni.
A bevezetőben említettem, hogy fegyver-technikatörténeti szempontból fontos ez a géppisztolycsalád. Ugyanis ennél alkalmazták először nagy sorozatban gyártott fegyvernél az úgynevezett teleszkópikus zárszerkezetet. Ez azt jelenti, hogy a cső jelentős része a tokon belül szabadon benyúlik, és a zár ezt körbeölelve mozog. A zártest nagyobbik része a tűzfal/ütőszeg előtt kap helyet. Ezáltal ugyanolyan csőhossz mellett drasztikusan rövidebb a teljes fegyverhossz. Ehhez vegyük még hozzá a pisztolymarkolatban elhelyezett tárat, és máris egy nagyon kompakt, mégis a korábbi generációkat semmiben sem alulmúló géppisztolyhoz jutunk.
A Vz.26-tal kapcsolatban alapvető igazság, hogy kevés ennyire ronda tárgy van, amit ennyire élvezetes használni. A Vz.26 a mattszürke festékkel a tokon, az alig száradt lótrágyára emlékeztető ágyazásával, a beteges szögben álló markolatával minden, csak nem vonzó – sem a laikusnak, sem a fegyverekkel behatóbban foglalkozóknak. Érdemes megnézni a szinte ugyanilyen beltartalmú UZI-t, hogy az meg mennyire dögös akciófilmkellék. Igaz, sosem volt a tervezőknél szempont, hogy esztétikust alkossanak…
Viszont mennyire jó vele lőni! A tűzgyorsaság a nehéz és hosszú úton mozgó zárnak köszönhetően kellemesen uralható 650 lövés/perc környéki, ehhez jön még a fegyver 3,27 kilogrammos tömege, és a kis lövedéktömegű (9 mm Lugerhez képest) 7,62×25 mm-es TT-lőszer. Kicsit rádől az ember és gond nélkül tud 3-5 lövéses sorozatokkal operálni 10-20 méteren ember méretű célra.
(Köszönjük a Vz.26 tesztfegyvert a szlovákiai Nyitrán működő http://www.zbrane-frano.sk/ fegyveráruháznak!)