Walther TPH és CZ45 – törpék tusája 2. rész

Kissé férfiatlan dolog bevallani, hogy vonzónak találjuk a zsebpisztolyokat. Pedig számtalanszor láttam már izgatott arcokat lőtéren vagy fegyverboltban, ha előkerült egy ilyen apróság. A csehszlovák és nyugatnémet pisztolykákat bemutató tesztünk második részében megismerkedünk a részleges szétszerelésükkel, és ezen keresztül szerkezetüket is láthatjuk. A teszt során extrém, 25 méteres távolságból is lőttünk.

A Walther TPH, a PP-től örökölt közismert lehúzható sátorvasas szétszerelésével utolérhetetlen.
Ehhez képest a CZ45 inkább a korai Browning-pisztolyokhoz hasonlít. A töltetlenség ellenőrzése után a szánt kismértékben hátrahúzzuk. A hüvelykivető nyíláson keresztül benézve látunk egy kis bemarást. A csőfarral azt egy szintbe hozva, el kell fordítani a csövet a csőtorkolatnál megfogva, kb. 90 fokban jobbra (szemből nézve). Ekkor a csőszakáll kifordul a tokon levő fészkéből, és a szán előre lehúzható a csővel együtt.

Lövészetben szinte végig alulmaradt a CZ45, leginkább mert nincsenek valódi irányzékai. De a 25 méter már mindkettőnek túl sok.
Viszont 5 méterről egész tárat mellkasba lőve mindkét fegyver teljesen úgy teljesít, ahogy ez ettől a kategóriától elvárható – és csak így lehet valamiféle stophatást elérni. Igaz, utána a 6-8 lukat nehezen magyarázza meg az ügyvéd:-)

Alapvetően, HA a CZ45-ön lenne valami jobbféle irányzék, és műanyag vagy alutokos lenne, és legalább 7,65 mm Browning lőszert tüzelne, akkor ma is versenyképes lehetne a piacon. A TPH a DA/SA elsütőszerkezetével viszont mára kiment divatból, ha pedig 7,65-ös lenne, akkor azt PPK-nak hívják.

(Köszönjük a TPH tesztfegyvert a szlovákiai Nyitrán működő http://www.zbrane-frano.sk/ fegyveráruháznak!)